Ma elmentem az OA gyűlésre. Érzésgyűlés volt és a csalódottság érzéséről beszélt Eszter. Meg a háláról és a szégyenről is. A megosztásomban beszéltem a szegedi csalódásaimról, kudarcérzésemről. A szégyenről nem beszéltem, de érdekes volt, hogy ez is felmerült, mert tegnap (vagy ma reggel) épp eszembe jutott, hogy alapvetően az egész életemet...
Hát, ez a mai Fenntarthatósági Csúcs lezsibbasztott teljesen. Persze várható volt, hogyha egy kormányzati támogatásból megvalósuló puccos rendezvényre megyek, akkor nem kell attól tartanom, hogy törekednek a fenntarthatóságra, még akkor sem, ha az a téma. De bicskanyitogatóak voltak az előadások - na jó, nem mindenkié és azért sem írom le, hogy...
Hálás vagyok azért, hogy minden szervezési dolgot elintéztem a vasárnap kezdődő programmal kapcsolatban. Hálás vagyok azért, hogy nem idegeskedem miatta, ha lesz is olyan, ami nem úgy sikerül, ahogy elgondoltam, akkor is meg fogjuk oldani.
Hálás vagyok, hogy Andival ilyen jól megértjük egymást.
Hálás vagyok, hogy bár Anikó ma burkoltan letolt, vagyis...
Tegnap este megint elfelejtettem naplót írni. Jobban mondva megint Netflixezéssel pihentem ki magam, ami egy ellentmondás, mert a Netflix nem pihentet az egésznapos számítógépezés után.
Írtam már, hogy letöltöttem újra a Sober app-ot? Meg a Millió lépést is. Mondjuk ma sem voltam absztinens és nem is sétáltam. Dolgoztam. Szerveztem. Azt hittem, megbeszéltük Beával, hogy ma jön el hozzám, de csak általánosságban írta, hogy valamelyik hétfőn és hogy majd megbeszéljük. De legalább készítettem jó vacsorát.
Na, szépen kihagytam 2 napot a naplóírásban. Megint elkezdtem Netflixezni is ott ragadtam. Aztán meg már nem volt kedvem elővenni a laptopot. Most meg már nem is emlékszem, hogy mi történt ezalatt a 2 nap alatt.
Ma a komfortzónából való kilépés napja volt. Én nem léptem ki belőle. Nem mentem fel sem a magas kötélpályára - már csak a vállam miatt sem, legalább is ez jó kifogás volt -, sem a drótkötélpályán nem csúsztam le, se a toronyról nem ereszkedtem le. Aztán a könyvtári programra sem mentem, így viszont részt tudtam venni az IT-s képzés utolsó...
Persze ettem. Megint túl sokat is. Meg ittam is. Nem is igazán ízlett, elég szarul is vagyok, viszont nem volt hasmenésem, pedig tejterméket is ettem. Tegnap is, meg ma is. De nagyon teli vagyok és elegem van abból, hogy megint a kaja irányít. Úgyhogy holnap újabb próbát teszek. Mértékletesség és zöld kaják.
A mai nap is szuper volt. A titkos barátnak írt vers, a 4 szín teszt kibeszélése, a generációnk leírása, boros játék. Meg persze Szacsival a múzeumban és a tóparti vacsora. Iszonyat mennyiségeket eszem és ez azért zavar. Mondhatnám persze azt, hogy elengedem magam erre a hétre és nem foglalkozom azzal, hogy mennyit zabálok, de ez nem megy....
Ma jöttünk Szegedre a kollégákkal élménypedagógiázni. Mint púp a hátamon, annyira hiányzott. De végül is az első nap egész jól telt. Bár a szökős feladatnál sikerült úgy meghúznom a bal vállamat, hogy azóta is fáj, nem tudom rendesen mozgatni. De legalább jókat tudtunk beszélgetni ezzel kapcsolatban. A legtöbbeknek ez a feladat volt a legnagyobb...
Ezt a keveset már nem hagyom itt.
Kényszeres evési magatartásformáim: