Először is szeretném megköszönni, hogy megoszthatom veletek az én történetemet. Még csak 4 hónapja csatlakoztam a programhoz, még az első lépést sem tettem meg a 12 lépéses programban, de úgy érzem, hogy az életemben nagyon nagyot sikerült előrelépnem az OA-nak, a programnak, a társaimnak és a Felsőbb Erőmnek köszönhetően.
Gyerekkorom óta ahhoz szoktam hozzá, hogy ami a tányérban van, azt meg kell enni, ételt nem dobunk ki.Gyorsan meg kell enni mindent, mert másoknak is kell a hely a menzán.Szinte alig rágom meg az ételt, csak nyomom befelé.Ha ott van előttem a tál, akkor veszek másodszor is, akkor is, ha már jól laktam.Hiába érzem, hogy teli van a gyomrom, még...
Többféle sóvárgás van, úgyhogy a leküzdésére szánt tennivalók is különbözőek lehetnek, attól függően, hogy indokolatlan éhségérzet, stressz, unalom, sóvárgást kiváltó megszokások, helyzetek okozzák-e. Szóval, talán az első teendő, hogy felismerjem, hogy most miért is akarok enni?
2 hónapja, július 27-e óta vagyok benne az OA-ban. Nagyon gyorsan eltelt az idő, nagyon sok minden változott bennem, de sokkal több, ami nem. Pedig azt hittem, az első lépéssel nekem nem lesz gondom, hiszen azzal, hogy csatlakoztam a csoporthoz, beismertem, hogy kényszeres evő vagyok és tehetetlen vagyok az étellel szemben.
Pontosan 2 hónap telt el július 3-a óta, amikor is a legmagasabb volt a súlyom - 103,1 kg. A diétát ugyan június 1-én kezdtem, de a Kalóriabázis tanúsága szerint rögtön 2 kiló hízással. Szóval, inkább ezt a július 3-i dátumot tekintem mérvadónak, márcsak a július 4-i születésnapom miatt is.
Elég régóta érzem azt, hogy az én hivatásom, vagy küldetésem az, hogy fenntartható módon, a természettel harmóniában éljek és ezt átadjam másoknak is. Régebben a világot akartam megmenteni. Most már, így 50 felett csak példát szeretnék mutatni és azokkal vállalni közösséget, akik hozzám hasonlóan gondolkodnak. Ha pedig mi változunk, akkor szép...
CSAK A MAI NAP nem eszem kényszeresen.
Egy hónappal ezelőtt meglátogatott egy barátom. Már régóta beszélgettünk arról, hogy találnunk kellene egy időpontot, amikor meglátogathatná a műtermemet, és megnézhetné a műveimet. Mint oly sok kívánatos terv, ez sem valósult meg korábban, mert mindketten nagyon elfoglaltak voltunk. Így amikor néhány hónapja egy partin találkoztunk, azt mondta:...
Ahhoz, hogy változzak, meg kell értenem, hogy a [Felsőbb Erőmre való] ráhagyatkozás nem azt jelenti, hogy feladnám magam, vagy hogy kudarcot vallottam volna. Azt jelenti, hogy már nincs szükségem arra, hogy igazam legyen.
Sétálok a kutyámmal. Másoknak talán ez a világ legtermészetesebb dolga. Nálunk ez nem így van. Korábban ugyanis falun laktunk, kertes házban, ahol nem volt divat a kutyasétáltatás. A városban viszont más a helyzet. A lakásból muszáj kivinnem. Muszáj az ő igényeit így kielégítenem, akkor is, ha ez nekem esetleg kényelmetlen. És muszáj rendszert...
Miközben a Lépéseken dolgoztam az OA felépülésem korai szakaszában, küzdöttem azzal, hogy átadjam magam egy Felsőbb Erőnek. Ezen a küzdelmen az segített át, amikor egy kedves társam elmagyarázta: a Felsőbb Erő bármi lehet rajtunk kívül, amihez útmutatásért, vigaszért, támogatásért és egészségesebb perspektíváért fordulunk. Ezzel tudtam azonosulni!
Tegnap este Veit Lindau: Az igazi szándékod hatalma című meditációját hallgattam. Nem először. De persze most sem úgy, ahogy ő mondja: nem kerestem egy különleges helyet, nem készültem füzettel, tollal és nem írtam le, amit a jövőbeni énem diktál. Egyszer majd megcsinálom úgy is, de tartok tőle, hogyha most próbálnám újra, akkor ugyanaz a kép jönne...