Utolsó gondolatok az első kényszeres falat előtt

Ezt a keveset már nem hagyom itt.

Annyira sz@r napom volt, ennyi örömöm hadd legyen már.

Ma tök jól betartottam, amit elhatároztam, megérdemlek egy kis nasit.

Ezt most még megeszem, majd holnap (jövő héten, jövő hónapban, jövő évben, a születésnapomon...) kezdem el a diétát.

Feladom, nekem már úgyis mindegy.

Aki szeret, az kövéren is szeret.

Úgy ennék valami édeset. Úgy ennék, valami sósat. Csak egy szeletet/darabot/kockát...Most már úgyis mindegy, akkor már megeszem az egész zacskót/dobozt, hogy ne maradjon itthon semmi ilyesmi.

Tök ciki lenne visszautasítani a kínálás. Megsértődne.

Megeszem az egész dobozzal, attól legalább jó kis hasmenésem lesz. Jobb, mint egy keserűsó kúra.

Ezt ehetem, ez egészséges.

Ma tök sokat mozogtam, belefér, hogy egyek egy kis nasit.

Ilyent még sosem ettem, nem halhatok meg anélkül, hogy ne kóstolnám meg.

Ez nem fair, hogy más bármit, bármennyit ehet. 

Egyszer van szilveszter/karácsony/születésnap. Csak ma eszem-iszom.