Anonim Túlfogyasztók Közössége

Elég régóta érzem azt, hogy az én hivatásom, vagy küldetésem az, hogy fenntartható módon, a természettel harmóniában éljek és ezt átadjam másoknak is. Régebben a világot akartam megmenteni. Most már, így 50 felett csak példát szeretnék mutatni és azokkal vállalni közösséget, akik hozzám hasonlóan gondolkodnak. Ha pedig mi változunk, akkor szép lassan majd a világ is változni fog.

Hogy érthető legyen, hogy mit is akarok mondani, el kell árulnom, hogy kényszeres túlevő vagyok. Mióta az eszemet tudom, fogyókúrázok. De a gyerekkori elhízásra felnőttként még rátett pár lapáttal az élet, emiatt olyan mentális problémáim lettek, amiket az evéssel próbáltam elnyomni. Ezt most múlt időben írtam, de már megtanultam, hogy ez egy betegség, ami az egész életemben el fog kísérni. Kigyúgyulni belőle nem fogok tudni, de felépülhetek és maradhatok absztinens a kényszeres evést és falásrohamokat kiváltó ételektől.
Hogy miért is írtam ezt le?

Kb. egy hónapja találkoztam az Anoním Túlevők közösségével és csatlakoztam hozzájuk. Ugyanazt a 12 lépéses programot csináljuk, mint az Anonim Alkoholisták, de van csoportjuk az anonim játékfüggőknek, drogfüggőknek, szexfüggőknek, munkamániásoknak is. Eleinte nagyon furcsa volt nekem az egész, de mostanra már látom, hogy működik. A program is és a közösség is. Az anonimitás nemcsak azért kell, hogy a csoportban lévők biztonságban érezhessék magukat, hanem azért is - és főleg azért, mert "Mindezen hagyományaink spirituális alapja az anonimitás, folyamatosan emlékeztetve arra, hogy az elvek előbbre valók, mint az egyes személyek." (Ez a 12 hagyományból az utolsó)
Az 1. hagyomány pedig így szól: "Közös boldogulásunk mindennél előbbre való, egyéni felépülésünk az OA egységétől függ."

Ezekben a csoportokban nincsenek vezetők. Mindenki szolgálatokat vállal. Mindenki a saját felépülésén dolgozik, ezért rendszeresen jár gyűlésekre, olvassa az irodalmat és választ egy olyan szponzort - én inkább mentornak nevezném -, aki segít neki. És kidolgozza, hogy mi a számára absztinens étkezés. Egy alkoholistánál ez egyszerű, nem iszik alkoholt és kész, de enni kell. Az viszont mindenkinál más lehet, hogy mit és hogyan ehet. És talán a legfontosabb, hogy el kell ismernünk, hogy tehetetlenek vagyunk az étellel szemben és csak egy nálunk hatalmasabb erő adhatja vissza a gondolkodásunk józanságát.

Ami pedig nagyon megfogott, az a közösség működése. Az Anonim Alkoholisták már legalább 60 éve működő közösség. Nagyon kötött a csoportok működési rendje és egy nagyon határozott ideológia van mögötte.

Arra jöttem rá ma Andrea meséje kapcsán, hogy az egész társadalmunk beteg. Kényszeres Túlfogyasztók vagyunk. Vannak emberek, akik már rájöttek arra, hogy változtatnunk kell ezen, de én őszintén szólva nem találkoztam még olyan, valóban működő közösséggel, amelyik hosszú ideje működik és valóban egy fenntartható életmódot tartanak a benne lévők.

Persze mindenkinek mást jelenthet a túlfogyasztás. Van, aki túl sok ruhát vásárol, van, aki túl sokat jár autóval, túl sokat netezik, túl sok kütyüje van, túl sok vizet, energiát, húst, kozmetikumot fogyaszt. Ráadásul a társadalmi norma ezt a viselkedésmódot nemcsak elfogadja, nemcsak természetesnek tartja, hanem a reklámok még gerjesztik is. Ezért is olyan nehéz kijönni belőle. Nehéz megtapasztalni azt, hogy ha lemondok a túlfogyasztásról és az emberi kapcsolataimra, meg a természettel való összhangra figyelek, akkor egy sokkal értékesebb életet élhetek.

Ha a Felsőbb Erőm a Természet, az Univerzum, vagy épp Gaia, ha a döntéseimet erre a Felsőbb Erőre tudom bízni, ha van egy olyan közösség, aminek a tagjai ugyanúgy gondolkodnak, ahogy én, ha van egy olyan mentorom, aki már előttem jár és tud segíteni, ha tisztázom magamban, hogy számomra mit jelent a fogyasztásaim tekintetében az absztinencia, akkor tudok változtatni a személyes életemen és tudok ebben segíteni másoknak is.

Azt látom, hogy akik dolgoznak a 12 lépésen, azok jobb emberekké válnak. Rendezik a kapcsolataikat, önzetlenek és kedvesek. Én ezt az utat még nem kezdtem el, de szeretnék én is ilyen emberré válni. Hogy ez itt, a Keltető csoportban lehetséges-e, azt nem tudom, de - és most már meggyőződésem, hogy ezt nem én mondom, hanem az én Felsőbb Erőm mondja - az én küldetésem, hivatásom az, hogy fenntartható módon éljek és ebben segítsek másokat is.