2024.október 2.

Hálás vagyok azért, hogy minden szervezési dolgot elintéztem a vasárnap kezdődő programmal kapcsolatban. Hálás vagyok azért, hogy nem idegeskedem miatta, ha lesz is olyan, ami nem úgy sikerül, ahogy elgondoltam, akkor is meg fogjuk oldani.
Hálás vagyok, hogy Andival ilyen jól megértjük egymást.
Hálás vagyok, hogy bár Anikó ma burkoltan letolt, vagyis nem tolt le, csak éreztette velem, hogy nem tetszik neki az a javaslatom, kérdésem, amit megbeszéltünk ugyan a múltkori szervezetfejlesztésen, csak ez neki adott volna munkát. Hálás vagyok azért, hogy ezen nem húztam fel magam, hanem megcsináltam én úgy, ahogy szerintem jó lehet. Nem küldtem még el a többieknek, mert nem vagyok kész, de meg fogom tenni.

Hálás vagyok azért, hogy újra használom az I am sober alkalmazást és sokat segít. Hálás vagyok azért, hogy megengedem magamnak, hogy szép fokozatosan álljak vissza az absztinens étrendre és egyelőre azt is józanságnak fogom fel, hogy a cukortól távol tartom magam.

 
Hálás vagyok a mai, első óráért az Íróképzőben. Bár nem volt könnyű végigülni a 3 órát, de nagyon jó volt beszélgetni és sok minden előjött bennem a naplóírással kapcsolatban. Olyanok is, amikre eddig nem gondoltam. Például az, hogy visszaolvasva a 20-25 évvel ezelőtti írásaimat, megnyugtató az az érzés, hogy mennyit változtam. Nem azt érzem, hogy mennyire szánalmas voltam akkor, meg hogy milyen rosszul döntöttem, hanem meg tudok bocsájtani az akkori énemnek, mert felelevenednek az akkori érzéseim, gondolataim. Tudom, hogy ma már másképp csinálnék sokmindent, de akkor annyira voltam képes. És tudom, hogy ha majd a ma írt soraimat olvasom 20-25 év múlva, vagy csak 5 év múlva, akkor is úgy láthatom a mai döntéseimet, hogy én megtettem minden tőlem telhetőt, az ennyire volt elég. És alapvetően minden rendben van az életemben, Teljesen OK, hogy akkoriban én így, vagy úgy döntöttem.

A kutyusoknak pedig már kinyílt a szemük! :)